Eljött hát a következő túranap, amikor Dorog és Piliscsaba szakaszt terveztem megcsinálni és sikerült is. Reggel a az Újpest vasútállomáson felszálltam az esztergomi személyvonatra, ami egyenesen Dorogig vitt. Amikor leszálltam a vonatról, eleinte nem tudtam eldönteni, hogy merre is kell menni, hol lehet a pecsételő. Aztán néhány hátizsákos emberke nagyon elszántan elindult az egyik irányba, úgyhogy miután megfordultam (mert persze én a másik irányba indultam), követtem őket. 
El is jutottam a pecsételőhöz, ahol két srác pecsételt éppen. Illedelmesen köszöntünk egymásnak, mint túrázó a túrázónak és elindultam Piliscsaba felé. A vasút mellett kellett végigsétálni, majd a település végén elindulni a lőtér felé. Eközben az egyik srác utolért és elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy neki ez az első túranapja. 

A lőtér mellett egy hatalmas kék jelzés díszelgett, ami valószínűleg az ország egyik legnagyobb kék jelzése :) A jelzés után azért sikerült majdnem eltévedni, de szerencsére egy helyi lakos segített és eligazított minket. 

Kis ösvényen, erdőben, kanyarogtunk, majd hamarosan elértük Kesztölcöt, ahol áthaladtunk. A településen haladva derült ki, hogy van egy közös ismerősünk, amin nagyon meglepődtünk és egy helyi lakos, aki mellett éppen elsétáltunk jó hangosan ránk köszönt, majd mondta, hogy itt ez így szokás. Természetesen nem udvariatlanságból nem köszöntünk előre, csak éppen akkor derült ki, hogy van közös ismerősünk és nagyon lesokkolódtunk. 
Átsétálva a településen és emelkedőn felkapaszkodva haladunk tovább. Menet közben nem tudtunk nem megállni a Pálos Gyógynövénykert mellett, ami csodálatos volt. Rengeteg fűszer- és gyógynövény volt a kertben, ahol meg lehetett pihenni, bár mi mentünk tovább. De azért néhány percre megálltunk és csodáltuk az isteni növényeket. A rozmaringot meg is dörzsöltem és az illata elárasztotta a levegőt. Mély levegő a rozmaringos illatból és feltöltődve mentünk tovább. 

Hamarosan elértünk Kétágú-hegy oldalába ami mellett végigsétáltunk. Ekkor láttam a Kéktúra során először földön heverő jelzést. A jelölés kreatív megnyilvánulása hihetetlen tud lenni. A későbbiekben képpel is bizonyítom, hogy a jelfestők mennyire cselesek tudnak lenni :)

Hamarosan elértünk a Klastrompusztára vezető betonútra, amin tovább sétálva el is jutottunk a Tölgyfa büféhez, aminek a kapujában pecsételtünk. A sétálástól meglehetősen megéheztünk, úgyhogy eljött a jól megérdemelt ebédidő. A büfével szembeni réten egy fa alatt volt egy asztal két paddal, amire le is huppantunk és neki is láttunk lakomázni. 

Az ebéd elfogyasztása után folytattuk utunkat Piliscsabáig. Klastrompusztán még megnéztük a régi templom maradványait, majd a településről kiérve követtük a kék jelzést. Kis séta után eljutottunk a Vadföld-mezőhöz, ahol majdnem eltévedtünk, mert jelzést nem igen vettünk észre. Még szerencse, hogy túratársam készült és a telefonjára letöltötte a HunMap alkalmazást, amit kezelni is tudott. Nekem is le volt töltve, de a térkép letöltésén kívül még nem jutottam egyről a kettőre. Mindig tanul valamit az ember. :)
Végül a telefonos térképnek köszönhetően megtaláltuk a megfelelő utat és egészen Piliscsévig mentünk, amin keresztülsétáltunk. A tűző napon, a betonon sétálva a település határán lévő erdő szélén picit megpihentünk, mert nagyon megszomjaztunk. 
A füzetemben kb 15 perces út után elvileg meg kellett látnunk Piliscsaba házait, ami nekünk kb 1 órába telt. De ez nem azon múlt, hogy nagyon lassan mentünk, mert nem. Szimplán messzebb vannak azok a házak, mint 15 perc. 
A Piliscsabáig vezető erdő hihetetlenül homokos volt a száraz idő miatt és eléggé megnehezítette az utunkat, de nem adtuk fel. Persze ez talán jobb, mintha a sárban kellett volna cuppogni... bár ki tudja. Közeledve Piliscsabához crossmotorosokba bukkantunk az erdőben, ami nagyon lehangoló volt, mert hangosak voltak és a homok ami eddig a földön volt, most a levegőben szállt és olyan homokfelhőt okozott, hogy alig láttuk az utat. Szomorú, hogy az ember kimozdul a természetbe és zajongó emberekkel kell találkozni. Na de túl tettük magunkat ezen és hamarosan el is értük Piliscsabát, ahol az állomástól nem messze pecsételtünk és elsétáltunk az állomásra. 

A vonat hamarosan meg is érkezett és elindultunk hazafele.
Bármennyire is nem hisszük el, de a világ nagyon kicsi tud lenni és tele van meglepetésekkel.