Országos Kéktúra a fiatal lány szemszögéből

Elindulni bármikor lehet

Egy szép vasárnap

2019. január 03. 18:57 - Makk Adrienn Kami

OKT11/1 Dorog-Péliföldszentkereszt

Előző túrám során olyan könnyűnek tűnt eljutni Dorogra (az is volt), úgyhogy kihasználva az utazás előnyeit újra vonatra pattantam és meg sem álltam Dorogig. Dorogon újra szemben találtam magam az aluljáróval, ahol nagyon okos módon jelölve van, hogy melyik irányba hova indulhat el az ember! KÖSZÖNÖM!

20180513_073848.jpg

Ez a szakasz egy jó hosszú szakasz, ami kb 67 km, Dorogtól-Szárligetig. (vagy fordítva) Azt előre elhatároztam, hogy ezt a szakaszt 3 nap alatt fogom teljesíteni és elég sok logikázást kellett alkalmazni ahhoz, hogy jól kivitelezhető legyen. Szállást itt még nem foglaltam, mert nem voltam olyan messze Budapesttől, hogy ezért külön fizessek még, úgyhogy bevállaltam a sok utazást pluszba.
Na szóval...Nagy lendülettel elindultam jobbra, Tokod felé. A városban egy szép utcán kellett végighaladni, ami kivezetett a településről. Amikor elértem az utolsó kerítést is kicsit megtorpantam. Egy Y elágazáshoz érkeztem, ahol nem láttam jelzést. Kerestem mindenütt, de semmi. Próbáltam használni a telefonomat, de (még) nem sikerült. Vártam egy darabig, míg nem elég gyors tempóba jött két srác, akik teljesen magabiztosan tudták, hogy merre kell menni, úgyhogy kértem tőlük egy kis segítséget és már rá is tértem a jó útra.

FONTOS!

Ha nem találsz jelet, sétálj egy jó 100 métert. Ha ezután sem találsz fordulj vissza és nézd meg, nem tévedtél-e rá egy másik útra.

Végre sikerült megtalálni a jeleket, amiket mondanom se kell, miután az első megvolt, utána folyamatosan voltak jelek. Persze azért korábbra is lehetett volna rakni, mert kétségbeejtő, ha az ember nem talál jelet. Jött egy két nagyobb emelkedő, amiről azt hittem simán megcsinálom. Meg is csináltam, aztán jól kifulladtam. De hát ilyen ez a túrázás. Nem mindig sík vagy ereszkedő a terep. El is jött a Nagy-Gete, amit meg kellett mászni. A tetején egy hatalmas fakereszt állt. A megmászás elég nehézkes volt, de mondanom se kell, hogy ezért a kilátásért bármi megéri!

20180513_085843.jpg

Most először éreztem azt a Kéktúra során, hogy az ilyen kilátás minden pénzt megér. A nap gyönyörűen sütött, enyhe szellő kísért az úton és lenyűgöző panoráma terült elém. Itt egy picit megálltam és elmerengtem, hogy vajon sok ilyen csodát fogok még látni a túrák során? Ez a gyönyörűség vajon hány emberhez jutott el?
Hozzám eljutott és egy életre megváltoztatta a természethez való hozzáállásomat. Itt megtanultam megállni egy kicsit és gyönyörködni, élvezni a látványt. Hiszen az ember nem minden nap lát ilyet, ha csak nem erdész :)

Kis pihenő után folytattam utamat Tokod felé. Ugye a nagy emelkedő után következett a még nagyobb lejtő. De ez a lejtő volt maga a csoda. Gyönyörű kilátás, szikrázó napsütés. Nem is tűnt olyan meredeknek lefelé az út, mint amilyen valójában volt. Valahogy a természet csodája elfeledtette velem a valóságot. 
Hamarosan elértem Tokod települést és célba vettem a pecsételő megkeresését. Korábban már jártam itt és felfedeztem, hogy egy kis kitérővel lehet elérni az Aladár kocsmát, ahol a pecsételő van. 
Tokodon a templom mellett megnéztem az OKT táblát, majd indultam is tovább a Tokodi pincékhez. Megkerülve a Hegyes-követ viszonylag hamar el is értem a pincékhez. Kedves kis pincesor tárult elém, ahol a bélyegző mellett volt lehetőség szusszanni egyet az esőbeállóban vagyis beülőben :)

20180513_110544.jpg

A szusszanást követően tovább folytattam utamat Mogyorósbánya felé. Felkaptattam a Kősziklára, ahol volt egy csodálatos orom, ahonnan körbe lehetett nézni. Hát mondanom se kell, hogy a szavam elállt. Ilyen csodás helyekre mindenkinek el kell jutnia az élete során legalább egyszer. DE TÉNYLEG! :)

20180513_114119.jpg

Hát nem gyönyörű? Itt is tartottam egy kis pihenőt, vagyis kifújtam magam, mert volt itt is szintkülönbség. Mogyorósbányára beérve kicsit eltévedtnek éreztem magam, mert próbáltam követni a jeleket, de valahogy nem éreztem azt, hogy a pecsételőhöz vezetnek. Míg nem egyszer csak megjelent egy másik túrázó (sorstárs), aki pont előttem volt pecsételni, így láttam milyen irányból jön és elindultam abba az irányba. Csak nem jön rossz irányból. Majd végül sikerült eljutnom egy újabb kocsmáig, ahol az ottani cimbik a kinti friss levegőn épp a déli sörüket szürcsölve figyelték, hogy egyedül járok-kelek. A sikeres pecsételés után a közeli kis forrásnál feltöltöttem a kulacsom és indultam is Péliföldszentkeresztre.

Itt már éreztem, hogy közel a cél, a meleg is nagyon nehezítette a túrázást, folyadékból jó sokat ittam, de menni kellett, nincs mese. A utam rengeteg mező mellett vezetett, ahol már az idei gabona érett és jelezte, hogy él a természet. A természet valahogy nagyon ügyel a részletekre. Ha egy sík terepen megy az ember, utána biztosan jön egy emelkedő. Persze jött is, ami nem volt más, mint az Öregkő. Felkaptattam 374 méter magasra, majd onnantól kezdve lefele vezetett utam, míg nem Péliföldszentkereszt előtt egy hosszabb kerítés mellett kellett sétálni, kora délután, a tűző napban. Mondanom se kell, hogy nagyon kellemes volt :) 
De szerencsére túléltem és Péliföldszentkereszt határában egy csodálatos, hidegvízű forrás várt, ahol le tudtam hűteni magam.

20180513_132849.jpg

A forrással szemben egy gyönyörű kinti színpad található, ahol valószínűleg nagyon jó programokat szerveznek. Egyszer szívesen elmennék ide, mint néző :)

Körbenéztem a településen, majd hamarosan begurult a Mamataxi és meg sem álltunk hazáig.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://oktleanyzo.blog.hu/api/trackback/id/tr6914103607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bvb09 2019.06.05. 23:09:02

Úgy látom, ez a projekt abbamaradt...
süti beállítások módosítása