Az első napi kavargáson túl rájöttem, hogy a szakasz még koránt sincs befejezve. Így a túrázásaim harmadik napján, vagyis húsvét vasárnap elhatároztam, hogy befejezem az első hivatalos szakaszt.
Hűvösvölgytől a Muflon Itatóig bebarangoltam már a szakaszt, de hátra volt még az út Piliscsabáig.
Szerencsére az aznapi programom pont Pilisszentivánon volt, ahonnan a zöld jelzést követve felvitt az út a Zsíros-hegyre. A kék és zöld túra kereszteződésénél már folytatódott is az első megkezdett szakasz.
(Kutya-hegy)
A Zsíros-hegyről folytatva a kéktúrát meredek emelkedőn felmásztam a Nagy-szénásra, majd a kék jeleket követve kerültem meg a hegyoldalt. Folytatva az utat közeledtem a Kutya-hegyhez, ahol nehezen lehetett a jeleket észrevenni. A hegyre felmászva hihetetlenül fújt a szél. Néhol el is sodort, de sikerült helyben maradni. Figyelni kell, hogy a jelek merre vannak, mert itt könnyen le lehet térni az útról.
(Kilátás a Kutya-hegyről)
Meredek ereszkedőn haladva tovább a Nádor-hegyet elhagyva megékeztem a Kőris-völgybe, ahol remek lehetőség van megpihenni. A völgy közepén található nagy fa mellett be kell fordulni az erdőbe jobbra. Innentől az erdő elvezet egészen Piliscsabáig. Menet közben elhaladtam az Erzsébet-kút mellett, ahonnan sajnos már nem lehet vizet meríteni. Pedig jó is lett volna. Az erdőben tovább folytatva az utat lassan eljutottam Piliscsabára, ahol keresztül kell menni a településen a vasútállomásig, ahol egy 3 utcás kereszteződésnél volt a pecsételő.
Néhány jó tanács:
Ha március végén, április elején járod ezt a szakaszt, ne felejts el megállni az erdőben és megcsodálni a csodás hóvirágokat.
A hosszú erdős szakasz ne ijesszen meg. Sokáig kell egyenesen menni. De jó úton jársz!
Nem mindig a "szárazabb" saras út a legjobb! Néha érdemes kicsit belelépni a sárba, mert nem biztos, hogy olyan csúszós, mint gondolnánk.
Ha vonattal mész hazafele, nézd meg előre a menetrendet! Hétköznaponként félóránként, hétvégén óránként járnak a vonat Budapest és Esztergom felé.
